1. rész- Életben vagyok.

 Sziasztok ! Kicsit hamarabb, mint terveztem és kicsit rövidebbre, mint szerettem volna, de megjött az első rész! ;) Mindenek előtt szeretném megköszönni a rengeteg segítséget és a teljes desinget Brooke Oakins-nak! Imádlak csajszi!! :) És az unokatesómnak Toncsinak akinek annyira teccettek az ötleteim, hogy idézem..." Ezt simán kiadhatnád könyvben is!! " Szóval köszönöm nektek! És persze az Összes olvasómnak! Puszillak titeket!
                                                                  xoxoKitty;)



-Megjöttem  Amerikaa!-rontott be az ajtón Dom és az összes kezében lévő szatyrot ledobta a kanapéra. Gondolom sejtitek, hogy Brigi nem ölt meg engem...hiszen akkor nem lennék most itt...


---visszatekintés---

-Azt mondtam ÖLD MEG!- kiáltott a professzor és Brigi kezében lévő gömbre mutatott. Brigi a gömbre meredt, majd rám. Az arcom kifejezéstelen maradt. Legalábbis reméltem... A víz gömbje megrepedt legjobb barátnőm kezében, én pedig már felkészültem a halálra.... Nem haragudtam rá...hiszen csak megölt egy gyilkost, azért, hogy mentse az életét. Dom kezei már nem szorítottak annyira mint először. Kíméletes volt...ő is tudta....tudta, hogy meg fogja tenni. Apró szúrást éreztem a bordáim alatt. Aztán még egyet és még egyet. Már a fejem is fájt és szédültem, mikor Dani hirtelen farkassá alakult és lecsapta a professzort, a gömböt pedig kivette Brigi kezéből és az enyémbe nyomta. Térdre rogytam ,mikor Dom elengedett és elfutott a folyosón, a gömbraktár irányába..... Zsófi bement a szobánkba, majd két kanna benzinnel tért vissza...hogy honnan szerezte? Én tudjam?...Dom visszaért hozzánk és felmutatott egy nagy, fekete táskát.
-Mehetünk- dörmögte Dani, majd a karjába kapott és futni kezdett a kijárat felé. Zófi utánunk loholt, a kanna tartalmát pedig a földre locsolta. Dom és Brigi a másik irányba indultak, a másik kannával együtt. Pár perc alatt kiértünk az amúgy labirintus szerű,hatalmas épületből. Zsófi eldobta a kannát még az ajtón belül, aztán mikor megláttuk a másik oldalon Domot és Brigit, odamentünk hozzájuk. Ömm... helyesbítek... futottunk.Vagyis...futottak...engem cipeltek...ja. Miután Dani leralott az öéből, Brigi mellém lépett és szóra nyitotta a száját de én leintettem. Nem volt kedvem a magyarázkodását hallgatni....Dani mellénk lépett és jelentőségteljesen Brigire nézett. Legjobb barátnőm aki, megjegyzem pár perce még meg akart ölni, szikrát lobbantott vékony ujjai között. Dan szelet idézett és egy lenge kézmozdulattal a labor bejáratához szállította az apró szikrát... Pár perc múlva az egész épület lángokban állt, mi öten pedig fapofával néztük végig, ahogy leég a hely ahol eddig éltünk. Hogy sajnáltuk-e? Nem. Miért sajnáltuk volna? Csupa rosszat kaptunk ott...Jót? Egy cseppet sem.
Azóta pedig már házat is szereztünk...Hatalmas  házat. Hogy ez 16-17 évesen hogy sikerült? Ömmm... Ne akarjátok tudni...

-Hahóó!! Föld hívja Elit! Eli jelentkezz!- mutogatott Dom a szemem előtt. Megint elbambultam....Francba!
-Miaz?
-Áhh semmi, haggyuk. Ez így már nem az igazi..- Ahj Dom! Rohadj meg...Oké akkor játszunk megint bunkót....
-Oké
-Naaa! Ne hagyd rám, mint egy hülyére!
-De engem nem érdekel.
-Mii? Mi az, hogy nem? Érdekelnie kell!!
-Ó nem, dehogy. Engem nem.-szóltam, majd felálltam és a szobám felé indultam.
-Ne máár! Ne csináld ezt!Gyere vissza! Bejövök megint és megcsinálom újra!-szólt, majd anélkül, hogy megvárta volna a válaszom, felkapta a szatyrokat és kirohant az ajtón. Legszívesebben visszavonultam volna egy jó kis könyv társaságába ...dehát Dom mégiscsak a haverom...és én a falkavezére vagyok. Ezérthát úgy döntöttem, hogy kötelességeimhez híven, visszaülök a fotelbe és folytatom amit eddig tetem...bambulom a falat...
-Megjöttem Amerikaa!-rontott be Dom az ajtón, szatyrokkal a kezében...ismét. Deja vu...
-Igazából Európában vagyunk.-jött ki Zsófi a szobájából és berakta az üres tányérját a mosogatóba. Mindig is irigyeltem Zsófit az alkata miatt...Alacsony volt, vékony és törékeny.Egyfolytában evett,de ez egyáltalán nem látszott meg rajta. Bezzeg ha én két falatnál többet ettem feljött rám kétszáz kilo...chh.Dom keresztbe fonta a karját maga előtt.
-Most félbe szakítottál te okostojás!Tudom, hogy hol vagyunk! És neked most nem szabadna itt lenned!-Zsófi elmosolyodott a mi kis Domunk hirtelen düh kitörésén, majd felemelte mindkét kezét amolyan "Bocs mester" stílusban és szimplán elsétált Dom mellett be a szobájába.
-Nem gond Dom. Nem igazán érdekelnek most a degenerált vicceid. Bocsi szépfiú.-szóltam, majd követtem Zsófi példáját...visszamentem a szobámba...ééés megint elcsesztem...ott hagytam Domot ahelyett, hogy meghallgattam volna...Hülye! Hülye! Hülye!...Hanyatt vetettem magam az ágyon és a vekkeremre pillantottam.22.35. Hmm ...lehet aludni kellene. Gondoltam magamban. Éppenhogy benyitottam volna a fürdőszobám ajtaján, mikor furcsa érzésem támadt....aztán megremegett a föld a lábam alatt, a nappaliban pedig valaki hatalmasat sikított...Nem kellett gondolkoznom azon, hogy mit tegyek...farkassá alakultam és kirontottam az ajtón...

Prológus

Lehet ,hogy azt hiszed én is olyan vagyok,mint te. De ki kell ábrándítsalak hapsikám.Egyáltalán nem vagyunk egyformák.Amíg te egy kertes házban nőttél fel, szerető család, virágok meg pillangók között, addig engem úgy neveltek fel mint egy kutyát...Mert az vagyok...egy nagy,erős dög...

Na nem úgy értem,hogy egy ugató vakarcs lennék...Úristen, nem. Én más vagyok.De mielőtt belevágnánk a történetembe...Jobb ha elmondok pár dolgot, hogy nektek is tiszta legyen a sztori.

Először is, amit mindenképp tudnotok kell, hogy nem vagyok ember. Vérfarkas vagyok. Ráadásul a legerősebb fajtából. Elemi vérfarkasok vagyunk...én és a falkám. Ez az elemi cucc annyi, hogy mindegyikünk tud bánni egy elemmel....Ez így kicsit furcsa lehet...de majd úgyis megértitek,hogy miről beszélek. A nevem Danai Elizabet. A barátaim és egyben a falkám tagjai pedig: Vetési Brigitta, Hantos Zsófi, Szabó Dominik és Peller Dániel. A nevünket mi adtuk saját magunknak, mivel a laborban -igen jól hallottad-nem kaptunk neveket. Engem például 0101-es kísérleti alanynak hívtak. Én voltam az első...ilyen. Akármi is vagyok... Aztán jött Dani, Zsófi, Brigi, és végül Dom. Így alkottuk meg a falkát... A professzor arra képzett minket, hogy ne érezzünk semmit, ne szeressünk senkit és tegyük, amit tennünk kell...öljünk. Több időt töltöttem akkoriban farkastestben mint bárki más. Kegyetlen gyilkos voltam. Városról-városra jártam és kinyírtam a kijelölt személyt....Most, így visszagondolva...ha visszatekerhetném az időt...mindent máshogy tennék...De akkor nem érdekelt senki és semmi. Öltem, mert ez volt a dolgom. Erre teremtettek... És az ösztön...akármennyire nem akarom...még mindig bennem van. De valaki a falkánkból nem volt ilyen... Brigitta nem ölt meg senkit, amióta csak élt. Inkább betört valahová, ellopott fontos iratokat...ilyesmik. Ő volt ebben a legjobb. Csakhogy erre mások voltak kiképezve, nem mi. A professzor dühös lett. Haszontalan korcsnak tartotta a legjobb barátnőmet...erre meg én lettem dühös. Neki akartam rontani, de Dom lefogott, folyamatosan azt hajtogatva, hogy milyen hülye vagyok...az voltam...A professzor megfenyegette brigit, hogyha nem öl meg ENGEM ...akkor széttöri a tűzgömböt...

Csakhogy tisztában legyetek vele: minden elemnek megvan a saját tere, gömbje. Az az egyetlen dolog, amivel meg lehet minket ölni...Tudom ez egy kicsit morbidul fog hangzani, de akár le is fejezhetsz minket. Másodpercek alatt regenerálódunk (öhmm...igen visszanő a fejünk.) és mivel valószínűleg kicsit idegesek lettünk rád, mivelhát...mégiscsak meg akartál ölni...egy kicsit leharapjuk a fejed a torkodról. De nyugi, csak kicsit... Szóval ha valaki eltöri a gömböt...meghalunk. Elég fájdalmas kínok között...bocs de nem részletezném....

Szóval Briginek meg kellett ölnie...vagy meghal....